Sebastian Vettel finn személyi edzője, Tommi Pärmäkoski is nyilatkozott a sajtónak Kimi visszatéréséről.

– Kemény srác, le a kalappal előtte. Kimi egy olyan emner, aki a saját útját járja és van bátorsága merész döntéseket hozni. A visszatérése kétségkívül mind a csapat, mind pedig a sportág PR-értékét megnöveli, hiszem egy világbajnokról van szó.

Räikkönen és Pärmäkoski Svájcban korábban egymáshoz közel laktak. Akkoriban a tollaslabda pályán is sokszor találkoztak. A jó kapcsolat ellenére Pärmäkoskinak természetesen megvan a saját elképzelése a következő szezonról.

– Tollaslabdában a győzelmek elég egyenletesen jöhetnek. Ha a következő szezonra gondolok, remélem hogy ő és a csapata olyan autót hoz össze, amivel reális cél lehet a pódium. Mégis be kell vallanom, hogy bár finn vagyok, a szívem egy bizonyos német versenyp felé húz, ha győzelmekről van szó.

Pärmäkoski azt is elmondta, hogy Vettel örül Räikkönen visszatérésének.

– Még nem beszéltünk sokat erről, de tudom, hogy Sebastian örül Kimi visszatérésnek. Már ismerik egymás és azt hiszem, hogy két világbajnok csak még jobban motiválja egymást.

Két éve és 29 napja, Abu Dhabiban láthattuk legutóbb Kimit egy Forma–1-es futamon. Két éve és három hónapja szerezte meg legutóbbi dobogós helyezését Belgiumban.

Kedden biztossá vált, hogy Räikkönen visszatér az F1-be, mikor a Lotus-Renault bejelentette, hogy kétéves szerződést kötött a 32 éves finn világbajnokkal.

Kimi a szerződés bejelentése után a Turun Sanomatnak adott exkluzív interjút.

– Milyen érzés visszatérni az F1 rali után?
– Klassz. Nem kell többet a sárban dagolyáznom – mondja vigyorogva Räikkönen.

– Klassz volt ralizni is, de nem lépthetünk túl a tényleg, hogy hiányzott a versenyzés. Minél távolabb voltam a Forma–1-től, annál inkább vissza akartam menni.

– Miért pont a Lotus-Renault?
– Sokáig beszéltünk a Williams-szel és mikor ott semmi sem történt, akkor fordultunk a Renault-hoz, aztán minden minden gyorsan haladt három héten belül. Most van egy szerződésem és örülök, hogy újból az F1-ben versenyezhetek.

– Mikor nőtt meg a visszatérés iránti vágyad?
– Amikor voltak azok a Nascar versenyem májusban, észrevettem, hogy milyen jó ismét versenypályán vezetni. Ekkor jött a szikra és minél többet gondolkoztam rajta, annál inkább akartam.

– Meguntad a ralizást?
– Egyáltalán nem. Még mindig szeretnék részt venni pár ralin. De mégis egy teljesen más dolog, mikor más pilóták ellen versenyzel egy versenypályán. Mégis ez az, amit szinte az egész életemben csináltam.

– Melyik volt a legjobb ralid?
– Azt hiszem az idei jyskälä-i. Az első nap nem volt valami jó a sebességünk, de utána kezdett egyre jobb lenni. Jó sebességünk volt, míg neki nem mentünk a kerítésnek.

– Ez az, ami leginkább zavar a raliban, hogy hosszútávon mekkora hátrányod származhat a legkisebb dologból is. Ha koccansz kicsit, de a szervizpark messze van, akkor ez a hiba a több szakaszeredményeden is meg fog látszani.

– Mennyi időbe telt volna, hogy WRC-s trófeákat szerezz?
– Sok időbe. Néha tudtam olyan időket menni, mint az élmenők. A jobb eredményekhez annyit kellett tesztelnem, amennyit a gyári csapatok pilótái.

Räikkönen nem fejezte az utolsó pár ralit.
– A döntést az időjárás-előrejelzés alapján hoztuk meg, miszerint esni fog, én pedig nem akartam ott csúszkálni. Aztán az idő mégis jó volt, szóval persze folytatnom kellett volna.
– Másrészről, sok értelme nem lett volna, hiszem már kiestem. Kicsit butaság, hogy akkor is akkor is folytathatod a ralit, ha már kiestél. Az F1-ben nem folytathatod a futamot, ha valami történik.

– Milyen nehéz egy raliautóból átülni egy Forma–1-es kocsiba?
– Nem hiszem, hogy olyan bonyolult. Elvégre hosszú ideig versenyztem F1-es autókkal és nem volt két évnél hosszabb a kihagyás. Legutóbb, mikor itt voltam, volt KERS és sok már akkor is gomb volt a kormányon. Szerintem nemsokára a gombokat is tudni fogom kezelni.
– A legnagyobb különbséget a gumik fogják jelenteni. Több időbe telik megtanulni, hogy működnek a legjobban. De nehezebb volt, mikor a michlein-es McLarenből a bridgestone-os Ferrariba ültem át. Két éve nem versenyeztem F1-es gumikkal, szóval nem ismerem a legújabbakat. Ebből a szempontból könnyebb alkalmazkodi az új gumikhoz.

– Milyen információd vannak a Pirelli abroncsokról?
– Beszéltem a régi csapattársammal, Pedro de la Rosával, és abból, amit elmondott, elég jónak tűnnek. Úgy hallom, a gumiknak piszkosul jó tapadása van a kezdetektől fogva és az én esetemben fontos, hogy az első kerekek is jól működjenek.

– Mennyi információd van a Lotus-Renult csapatáról?
— Nem sok. Eric Boullier-vel hétfőn, telefonon beszéltem legelőször. Pénteken meglátogatom a gyárat Entsone-ban és részt veszek a csapat karácsonyi partiján.

– Mikor kezdesz tesztelni?
– Vezethetem az idei autót, már ha GP2-es gumik vannak rajta. Azt hiszem így fogok elkezdeni visszaszokni hozzá. Nem ismerem pontosan a jövő évi menetrendet. Az új autó jön, amikor jön, aztán tesztelünk vele.

– Kimi, jó hír, hogy visszatérsz a Forma–1-be. Miért döntöttél így?
– A fő oka az, hogy sohasem vesztettem el a Forma–1-ben való versenyzés iránti szenvedélyemet, inkább csak a körülötte zajló dolgokból ábrándultam ki. De aztán rajthoz álltam néhány NASCAR versenyen idén és észrevettem, hogy egyre jobban hiányzik a versenyzés – a kerék kerék elleni verenyzés, ugyanis a raliban igazából az órával versenyzel. Aztán megkerestek bizonyos emberek a Forma–1-ből. Mindenféle dolog történt és sikerült beszélgetnünk a Lotus Renault GP-vel és szerződést kötöttünk – aminek nagyon örülök!

– Miért a Lotus Renault GP-t választottad?
– Igazából két lehetőségem volt – ez csaapat és a Williams. Minden úgy működött a Lotus Renault GP-vel,a hogy elterveztük, szóval igazából ez az oka.

– Követted a csapatot és a teljesítményét idén?
– Nem igazán követtem a Forma–1-et tavaly. Idén kicsit jobban, de egyik csapatot sem különösebben. Láttam az utolsó versenny utolsó 20 körét, a Brazil Nagydíjat és mivel tudtam, hogy ez fog történni, a Lotus Renault GP teljesítményét isi néztem. De előtte semmit sem tudtam arról, hogy mi fog történni, vagy hogy lesz-e szerződésem az F1-ben, így csak egészében néztem a Forma–1-et. Láttam néhány versenyt, de semmi különös.

– Szerinted más lesz az Forma–1 neked 2009-cel összehasonlítva, most hogy van DRS, Pirreli abroncsok, stb?
– Nem tudom, két éve nem versenyeztem. Nem vezettem és még csak nem is ültem Forma–1-es autóban 2009 utolsó versenye óta. Szeretnék visszaülni az autóba, most két évvel idősebb vagyok és nem hiszem hogy már más igazán változott volna. Nagyon jó volt megpróbálni megtanulni ralizni az elmúlt években. Néha nehéz volt. Már alig várom, hogy visszajöhessek. A Forma–1 legalább valami olyasmi, amit már ismerek, tudom mi hogy működik, hiszem évekig itt voltam – ellentétben a ralival, ahol nem igazán tudtam, mi fog történni. Aztán elmentem a NASCAR-ba, ahol fogalmam sem volt, milyen lesz. Szóval ebből a szempontból sokkal, sokkal könnyebbnek és egyszerűbbnek kellene lennie a visszatérésnek.

– Már változtattál az edzésterveden?
– Miközben raliztam, végig edzettem, de persze nem olyan keményen – raliban inkább egész héten az autóban kell ülnöd. A Forma–1-ben nagyobb a megterhelés, de kevesebb idő alatt. Egy hónapja kezdtem visszatérni az igazi edzéshez a Forma–1-hez. A nyakat a legnehezebb formába hozni, de még rengeteg időnk van.

– Mikor az utolsó futamodra gondolsz 2009-ben, milyen érzés tölt el a Forma–1-ben vezetéssel kapcsolatban?
– Emlékszem az összes fékezésre és hogy milyen gyorsan történik minden. De a ralihoz hasonlítva, itt nincs második esély. Mikor hibázol, kiesel. Nincs bukótér. A Forma–1-ben sok bukótér van, vezethetsz kicsit szélesen és ez nem olyan nagy dolog. Elrontasz egy kört a szabadedzésen vagy az időmérőn, de a versenyen lehet hogy pozíciót sem veszítesz. Szóval, a fékezéshez és az erőhatásokhoz biztosan hamar újra hozzászokok majd. Az összes többihez kell egy kis idő, de ez nem olyan nagy dolog.

– Azzal, hogy visszatérsz, hat világbajnok esz jövőre a rajtrácson – mennyire fokozza ez a motivációdat?
– Nem jönnék vissza, ha nem lennék motivált. Mindig sokat beszélnek motivációról, de rajtam kívül senki sem tudja igazán, hogy mit csinálok vagy mit gondolok, szóval nem igazán érdekel, hogy mit mondank az emberek. De örülök, hogy visszatérhetek. Nem írnék alá egy szerződést, ha nem gondolnám azt, hogy én ezt tényleg élvezem – szóval érdekes és izgalmas lesz visszatérni!

A Lotus Renault ma reggel jelentette be, hogy a 2007-es világbajnok az ő színeikben fog újra rajthoz állni jövőre a Formula–1-ben. Kimit már tavaly is hírbe hozták a Renault-val, idén pedig a Williams-szel boronálta össze a sajtó, de végül az enstone-i alakulattal írt alá két éves szerződést.

Kimi egy világbajnoki címet, 18 futamgyőzelmet, 62 dobogós helyezés és 16 pole pozíciót szerzett eddigi F1-es pályafutása során. A visszatéréséről így nyilatkozott:

„Örülök, hogy visszatérhetek kétéves szünet után a Formula–1-be és hálás vagyok a Lotus Renault GP-nek, hogy felajánlottak nekem ezt a lehetőséget. A rali világbajnokságban eltöltött idő hasznos volt a versenyzői karrieremet illetően, de nem tagadhatom, hogy az F1 iránti vágyam ellenállhatatlan lett. Könnyű döntés volt visszatérni a Lotus Renault Gp-vel, mivel lenyűgözött a csapat ambíciója. Már alig várom, hogy fontos szerepet játszhassak abban, hogy a rajtrács legelejére segítsem a csapatot.”

Gérard Lopez, a Genii Capital elnöke:

„Egész évben azt mondogattuk, hogy a csapatunk egy teljesen új korszak előtt áll. A háttérben keményen dolgoztunk, hogy megépítsük az alapjait egy sikeres struktúrának és hogy biztosítsuk, hogy hamarosan a legmagasabb szinten leszünk képesek versenyezni. Kimi azon döntése, hogy velünk tér vissza a Formula–1-be az első lépés a számos bejelentés közül, melyek egyre erősebb kihívóvá tesznek minket a jövőben. Természetesen mind nagyon várjuk, hogy egy világbajnokkal dolgozhassunk. Ami minket illeti, szeretném üdvözölni Kimit Enstone-ban, egy olyan csapatban, amely mindig s ismert volt arról, hogy az emberi oldaláról közelíti meg a Formula–1-et.”

A tavalyi kudarc ellenére idén ismét szerettem volna megnézni a spanyolországi ralit. A város, amelyhez közel a ralit rendezik egy igazi, hamisítatlan mediterrán turistaparadicsom és már tavaly is nagyon tetszett a hangulata. A rengeteg pálmafa, a gyönyörű szökőkutak igazán kellemes látványt nyújtanak, a tengerpart pedig mindenhol gyönyörű. A világnak ezen a részén még október végén is kiváló idő van. Ez idén sem volt másképp és mivel pár nappal a rali előtt érkeztünk, még strandolni és fürödni is volt alkalmunk.

Viszont már alig vártam a csütörtököt, a rali kezdetét. A csütörtök mindig izgalmas nap, akkor sokat láthatjuk a pilótákat, illetve akkor van az autogramosztás és az ünnepélyes megnyitó is. Párszor volt alkalmam látni Kimit a szervízparkban, de egyáltalán nem volt jókedve, mint később kiderült, nem volt túl bíztató a shakedown eredménye. Az egyik Kimis fórum tagjaival egy Kimi szülinapi projektet szerveztünk, csináltattunk egy hatalmas transzparenst Kimi szülinapjára. (Ezúton is köszönet Elearielnek a fantasztikus designért.) Ezt a transzparenst ki is tettem Kimi sátra elé az egyik kordonra és meg is volt az eredménye, mivel Heikki Kulta, az egyik finn újságíró, aki nem mellesleg Kimi egyik kedvenc (ha nem a legkedvesebb) újságírója meg is említette az aznapi cikkében. Délután alig vártuk az autogramosztást, amelyen rengeteg ember megjelent. Mi már órákkal a kitűzött időpont előtt beálltunk a sorba, amit jól is tettünk, mivel a nagy tömegből csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy sikeres legyen az autogramvadászat. A program 19.00-kor kezdődött, mi szépen kivártuk a sorunkat és mindenkitől megkaptuk a hőn áhított autogramokat. Természetesen Kimit szerettem volna látni elsősorban. Sikerült vele aláíratni egy kis finn zászlót, amit már nagyon régóta hurcolok magammal különböző ralikra, és most végre rákerült az ő aláírása is. Továbbá egy egyedi párnát is aláírt, amit csak nekem készített egy nagyon ügyes kézműves hölgy. A párnán Kimi nevének betűi, a finn zászló és az Iceman logó is kézzel varrt, minden egyes betű, motívum, kisebb darab külön-külön került rá, több óra munka után.

Ezek után Kimi még 2 képet is aláírt és még egy közös fotó elkészítésébe is beleegyezett. Ezután a megnyitó a szokásos módon zajlott, az autókat egymás után hívták az emelvényre és egy-két mondattal köszöntötték a versenyzőket.

Másnapra nem terveztük egyik szakasz megnézését sem, mivel elég messze voltak Salou-tól. Viszont 11.00 körül derült égből jött a villámcsapás egy sms formájában, miszerint Kiminek motorproblémája van és megállt a verseny 3. szakaszán. Nem tudni, hogy tudja-e folytatni tovább. Nos, ekkor minden jókedvünk elillant és át kellett szervezni az egész napot. Délután elmentünk Kimi szállodájához a transzparenssel és a szülinapi ajándékkal együtt, hátha sikerül elkapni, mert félő volt, hogy ha esetleg nem tudja folytatni, akkor minél előbb haza fog menni. Szerencsére sikerült a szállodánál elcsípni és kifejezetten jó fej volt velünk. Megmutattuk neki a transzparenst, ő pedig szó nélkül aláírta és közös képet is tudtunk vele készíteni.

Megemlítettük neki, hogy van egy kis ajándék számára, amit a recepción hagyunk, ő már az autó felé tartott, de visszafordult és mutatta, hogy ok. Az örömünk határtalan volt, főleg azok után, hogy hallottuk, hogy remélhetőleg meg tudják javítani az autóját, és szombaton folytatni tudja a versenyt.

Sajnos azonban még egy rossz hírt hallottam, azt, hogy Petter Solberg, a másik kedvencem nem folytatja a versenyt, mert már az 1. szakaszon egy kőre hajtott, ami szétroncsolta a kerekét. Szerintem meg tudták volna javítani az autóját ő/ők mégis úgy döntöttek, hogy nem folytatják tovább. Este megnéztük az első nap 3 helyezettjének az interjúját is, ahol szegény Jari-Matti Latvala nagyon el volt keseredve. Érthető is, hiszen az 1. helyet kellett feladnia egy balszerencsés defekt miatt, illetve azért, mert az ütközés miatt elég hosszú ideig várakoznia kellett, mert a nagy porfelhőtől nem látott semmit, így értékes másodperceket vesztett. Loeb vette át a vezetést tőle.

Este a szervízparkban láthattuk, hogy a szerelők hogy dolgoznak Kimi autóján. Még éjfél előtt is szerelték, mi pedig abban a tudatban tértünk nyugovóra, hogy másnap reggel láthatjuk őt verseny közben.

Szombat reggel korán keltünk és meg sem álltunk a 2. nap 1. szakaszának helyszínéig. Csodás helyeken jártunk, olajfák és szőlőtőkék között. Egy nagyon jó helyet sikerült találnunk, igazán élvezetes volt innen nézni a versenyt. Egyrészt mert egy viszonylag hosszabb szakaszt láthattunk, másrészt pedig a táj szépsége miatt.

A délutáni szakaszra is itt maradtunk. Viszont szomorúan vettük tudomásul, hogy Kimi sajnos mégsem indult el, pedig a transzparenst is kitettük, jól látható helyre, stílusosan egy olajfára. Aki csak elhaladt mellettünk, mind meg is nézte, csak az érintett nem láthatta.

Teljesen tanácstalanok voltunk, csak vártuk, vártuk, de nem jött. Több sms-t is küldtünk az ismerősöknek, hátha valaki tud segíteni és tud valami hasznos információval szolgálni, hogy mi történt, de csak annyit tudtunk meg, hogy hiába javították meg az autót, mégis benzinszivárgást észleltek és jobbnak látták inkább, ha nem vesznek részt a verseny további részén. A hangulat ezen a szakaszon nagyon jó volt, sokan már eleve lakókocsikkal érkeztek, olyan volt az egész, mint egy nagy piknik.

Vasárnap nagyon korán voltak a délelőtti szakaszok, így inkább az első délutánit céloztuk meg. Ismét nagyon szép helyen jártunk és sikerült találni egy jó kis kanyart, ami a nézők számából ítélve egy szuper helynek bizonyult.

Itt letelepedtünk és vártuk a verseny kezdetét. Nagyon jó hangulatban telt az idő. Amikor vége lett a versenynek ezen a szakaszon, akkor visszautaztunk Salou-ba, hiszen nemsokára kezdődött az eredményhirdetés, amit mindenképp látni szerettünk volna. Sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk, pedig bíztunk benne, hogy legalább az eredményhirdetés végét megvárja az eső, de sajnos nem, így 1 órát ácsorogtunk az esőben, míg a versenyzőkre vártunk. A díjátadó remek hangulatban telt. Sebastien Loeb nyert, Mikko Hirvonen lett a 2. (miután Latvala átadta neki a helyet) és Jari-Matti Latvala lett a 3.

Az utolsó pillanatban keletkezett műszaki problémája Sebastien Ogier-nek és hasonlóan nem tudta befejezni a versenyt Matthew Wilson és Ken Block sem.

Nagy sajnálatunkra a Turán Frigyes-Zsiros Gábor kettős nem tudott rajthoz állni, pedig a magyar zászlót is szívesen lengettük volna.

Nagyrészt kellemes időben, jó környezetben szép napokat töltöttünk Salou-ban. Élveztük a napsütést, a tengert, a pálmafákat, és természetesen a versenyt.