Kimi Räikkönent a jövõ egyik nagy tehetségének ismerték el, mikor 2001-ben bemutatkozott a Forma-1-ben. A követlezõ évben Mika Häikkinen helyét vette át a McLarennél.
Pályafutása példaként szolgálhat bármely feltörekvõ pilóta számára. Annak ellenére jutott el idáig, hogy nem származott gazdag családból és nem voltak fõ támogatói karrierje kezdetén. Pusztán tehetségének köszönheti, és jókor volt jó helyen mikor az eredményei lehetõségekké váltak.

Kimi sebesség iránti szeretetét családjától örökölte. Elsõ próbálkozásai négy kerék helyett kettõn történtek. “A bátyám motokrosszozni kezdett körülbelül három és fél éves korában, mikor még biciklizni sem tudott pótkerekek nélkül.” – emlékszik vissza Kimi. “Öt éves voltam, mikor én is elkezdtem. A szüleim vettek Raminak egy nagyobb motort, és a ház körül versenyeztünk.”

“Az apukám szerelõ. Az egyik munkáltatójának a fia gokartokkkal foglalkozott ezért elmentünk hozzá egyszer. Vettünk egy gokartot nekem és a testvéremnek. Hét vagy nyolc éves lehettem. Helyi versenyeken indultam, nem voltak komolyak, csak hobbi. Talán 12 voltam, mikor igazából versenyezni kezdtem, ami kicsit késõn volt. Rami kb 17 éves koráig gokartozott, majd folytotta az autóversenyzést. Tovább akart lépni, mert jobban érdekelték a nagy autók és a ralli. Magasabb nálam, így egy kicsit nagy volt már a gokartozáshoz. Engem mindig sokkal jobban érdekelt a versenyzés, miközben õ csupán szórakozásból csinálta.”

Kimi édesapja nagy áldozatokat hozott azért hogy támogathassa a fiait. “Három munkája volt egyszerre. Taxizott, a közigazgatásban és útépítéseken dolgozott. Néha kidobó is volt egy bárban.”

Hamarosan Kimi Európában utazgatott, élvezve elért sikereit. “Elõször 1993-ban versenyeztem Finnországon kívûl. Megnyertem a Skandináv Bajnokságot, minden itt kezdõdött. Egy unokatestvérem segített hogy el tudjak indulni az Európai Bajnokságban. Az elsõ év nem volt túl jó. Volt pár versenyem, ahol gyors voltam, de legtöbbször valahol a pálya mellett fejeztem be a versenyt. De legalább pár ember megjegyzett magának. Megnyertem egy bajnokságot Finnországban 1997-ben, és 1998-ban egy Peter de Bruijn nevû holland férfi egy saját csapat felépítését tervezte, és szükesége volt pilótákra. Azt mondta, szeretné ha neki versenyeznék – 17 vagy 18 lehettem akkoriban. Abbahagytam az iskolát, és Hollandiába utaztam hogy versenyezhessek. Még mindig én fizettem a hoteleket, repülõutakat és ilyesmiket, de cucc nagy részét Peter fizette. Ez jó volt, mert különben nem igazán tudtam volna versenyezni, mert nem volt pénzünk. Mindig küzdöttünk. Egyébként abban az évben megnyertem két finn bajnokságot és a skandinávot is, Európában pedig második lettem, szóval jó évünk volt.”

A sikerei felkeltették az emberek érdeklõdését. Peter Collins, egy korábbi Forma 1-es csapatfõnök volt az, aki meglátta benne a lehetõséget. Jó szeme volt a fiatal tehetségekhez. Rajta keresztül találkozott Kimi David és Steve Robertsonnal, akik már Jenson Buttont is segítették, és mostantól õt menedzselték, hogy lépést tudjon tartani a többi versenyzõvel.

“Az elsõ pár tesztet Formula Fordban tettem, majd a Formula Renaultba mentem versenyezni. Ez sokkal jobb volt, mert az autók nem csúsztak annyira és gyorsabbak is voltak. De csak pár versenyem volt 1999-ben. Az elsõn harmadik lettem, egy futamon meghibásodott a kocsi, egy másikon pedig balesetem volt. Az autó nem volt túl jó, így abbahagytuk.”

Mivel Kimi nem volt versenyhelyzetben, Robertsonékkal úgy döntöttek hogy abbahagyják a programot és év végén keresnek egy másik lehetõséget.
“Visszajöttem és gokartoztam egy kicsit – a Finn Bajnokságban indultam, mert nem volt más választásom. Második lettem ebben, és az Északi Bajnokságban is. Dave és Steve megígérték hogy a Winter Series-ben újra versenyezhetek egy jó csapatban, így elmentem és megnyertem az összes futamot.”

Kimi végül rátalált a Manor csapatra. 2000-ig maradt, az esetek nagy részében dominált a bajnokságban.

“2000-ben a Formula Renault szabályai megváltoztak, és mindenkinek ugyanolyan autója volt. Sokkal jobb volt a bajnokságot illetõen, mindenki vadonatúj autóval indult, és sokkal sportszerûbb volt. 12 futam volt, de csak 10-en indultam, mert elõtte megnyertem a bajnokságot. Hét versenyt nyertem, hét pole pozícióm volt, egy második és két harmadik helyezésem.”

Könnyeden beszél sikereirõl, de igazából a nagyszerû szereplése miatt figyeltek fel igazán rá. Bár az elért sikerei a Finn Hadsereget nem különösebben érdekelték, be kellett vonulnia, hisz Finnországban kötelezõ sorkatonaság van.

“Egy kicsit bonyolult volt, mert a hadseregben voltam. 1999 októberében vonultam be, és 2000 októberében fejeztem be. Keresztül-kasul repülgettem Finnországban egész idõ alatt. Szörnyû volt! Mindig menetelni kellett az erdõben, sátorozni és ilyesmik. Mindig kiabltak veled, ez nem volt túl jó. Ha jeles eredményeket értél el sportban, akkor különleges helyet kaptál. Azt hiszem 70 napig lehettél versenyeken, és ha jól csináltad, kaptál néhány extra napot – talán egy napot a gyõzelemért. Körülbelül 100 napig voltam távol, ezért két vagy három héttel tovább kellett maradnom. De mivel új srácok jöttek, azzal már nem igazán foglalkoztak, hogy mi mit csináltunk, így csak számítógépes játékokat játszottunk vagy egyszerûen nem csináltunk semmit!”

Még mielõtt lejárt a katonaságban tölött ideje, Kimi elõször kapott lehetõsgét Forma-1-es tesztelésre. Korlátozott tapasztalata ellenére tesztelhetett a Sauberrel. Elõször senki sem várta hogy fõállásban vezessen, de Kimi teljesen lenyûgözte a svájci csapatot.

“Alapvetõen csak egy évadot töltöttem autókban, és elég gyorsan ment. Úgy vélem, voltak emberek mögöttem, akik segítettek, és néha csak jókor kell jó helyen lenned. Jó tesztem volt. Azt hiszem hogy ez segített, Dave és Steve meggyõzõdtek arról, hogy nem csak 20 köröm van. Három napom volt tesztelni elõször, de hozzászoktam ehhez. Utána a második tesztem Jerezben, Spanyolországban volt, és azt mondták hogy érdekeltek lennének egy szerzõdésben. Mindenki csak várt, hogy megkapom-e az F1-es superlicencet, vagy nem. Sokat változott, mert hirtelen mindenkit érdeklõdõ volt.”

A világ Kimit figyelte, mikor 2001 márciusában Melburne-ben bemutatkozott a száguldó cirkuszban. Hogy kerülhetett ez a srác a Formula Renaultból egy Forma 1-es autóba?
Megmutatta, hogy Peter Sauber jól döntött a leszerzõdtetésekor, elsõ versenyén a hatodik helyen végzett egy nem túl ütõképes kocsival. Legjobb eredménye a 2001-es évben két negyedik hely volt (Ausztria, Kanada), és egy ötödik hely (Anglia). Összesen kilenc pontot szerzett és 10. lett az egyéni vb-ben.

“Az autó jó volt és volt pár jó versenyem. Az év kezdete kicsit nehéz volt, aztán volt pár kiesésem, motor, váltó, és egyszer egyszerûen kezemben maradt a kormány San Marinóban! De késõbb volt néhány jó eredmény, ami szép volt. Nem volt sok balesetem, jó év volt, és szoros csatát vívtam a csapattársammal, Nick Heidfelddel, ami szintán jót tett a csapatnak.”

Még a szezon vége elõtt Kimi nagy lépést tett elõre, a McLaren Mercedes leszerzõdtette 2002-re, barátja, Mika Häkkinen helyére. Kimi találkozott a McLaren csapat vezetõivel, és egy bulin Ron Dennis-szel június elején, de csak késõbb váltak komollyá a dolgok.

“Elõször azt gondoltuk, hogy csak tesztpilótának szeretnének, ami nem érdekelt minket, de késõbb Ron mondta, hogy versenypilótának szeretne. Az egész attól függött, hogy mi történik a sauberes szerzõdéssel és hasonlókkal. A végén mindenki boldog volt és mindenki kapott valamit. Mikor fiatalabb voltam, a McLaren mindig nyert és azt gondoltam hogy jó lenne egy napon nálunk versenyezni, mert jól szerepelnek.”

Kimi elsõ McLaren-es versenyét Ausztráliában harmadikként fejezte be. Harmadik lett a Nürburgringen és Suzukában is, de a legjobb teljesítményt kétségtelenül Magny-Cours-ban mutatta. Esélye volt a gyõzelemre is, de egy olajfolton megcsúszva végül csak második lett.

Az elsõ gyõzelem egy évvel késõbb, Malajziában született meg. Sokszor végzett dobogón – hétszer szerzett második helyet -, így esélye volt a világbajnoki cím megszerzésére is, melyet végül Michael Schumacher hódított el.

2004-ben a McLaren visszaesett, megbízhatatlan volt. Kimit sok mûszaki hiba sújtotta, többször esett ki jó pozícióból. A bajnokságban csupán hetedik lett.

A következõ évben újra jobb lett az autó, bár a meghibásodások most sem kerülték el. A Nürburgingen vezetett, egészen az utolsó körig, mikor leszakadt a jobb elsõ kerékfelfüggesztése, és a gumifalba csapódott. Ebben az évben sokszor kapott motorcsre miatt 10 helyes rajtbüntetést, és kellett a mezõny végérõl felzárkóznia. Végül Fernando Alonso mögött második lett a pontversenyben.

2006 megint nem volt az ezüstnyilak éve, a megbízhatatlanság mellett még lassúak is voltak. Legjobb eredménye egy második hely volt Monzában, összettben pedig ötödik lett.

Az év végén elszerzõdött a Ferrarihoz, a visszavonuló hétszeres világbajnok Michael Schumacher helyére, 3 éves szerzõdéssel. Elsõ ferraris versenyén rögtön a dobogó legfelsõ fokára állhatott, a pole-t és a versenyben futott leggyorsabb kört is megszerezte, hasonlóan Juan Manuel Fangio elsõ ferraris futamához. Az ausztráliai gyõzelem után teljesítménye elmaradt a várttól, de lassacskán hozzászokott a Bridgestone gumikhoz és a Ferrari aggresszív kipörgésgátlójához. A szezon második felében szinte minden futamon dobogóra állhatott, majd az idényzáró Brazil Nagydíjon aratott gyõzelmével a világbajnoki címet is megszerezte elsõ ferraris évében (korábban erre csak Jody Scheckter volt képes).